Szerinted miért volt véres a ruhám?

Írta: Gergő / Olvasási idő: 9 perc

Késő, hideg, nyirkos este volt, már szinte éjfél, mire megfáradtan hazaértem. Az ajtón belépve a szerelmem meglát, majd hatalmas döbbenet, még a pohár is kiesik a kezéből.  Odasiet, kérdi, mi történt, miért véres a ruhám, ki tette ezt velem…  Sietve, már veszi is elő a telefonját, és tárcsázza a 114-et.  
- Várj életem, ez nem az, amire gondolsz, meg tudom magyarázni, nyugodj meg - mondom én.
- De akkor mi történt? Mondjad már! – Feleli.

Hogy mi történt? A cikk végére megtudod.

Vágjunk is bele...

"nem csak én vártam már az estét..."

Egy átlagos péntek reggellel indult az a nap, a szokásos hétköznapi menetrenddel, reggeli felkelés, készülődés, majd indulás a munkába. A villamosra felülve, munkába menet, mint mindig, most is figyeltem az embereket, hogy csak egy pillanatra is, de bepillantást nyerjek az életükbe. Majd elmerengtem és egy kósza mosoly ült arcomra, tudtam, hogy ez a nap más lesz, mint a többi, valami új vár rám…

Hatalmas izgalommal és kíváncsisággal a villamosról leszállva, még gyorsan beszaladtam a szokásos pékségembe, de tudtam, már késébe vagyok, így sietnem kell.

A munkába beérve, éppen időben, lepakolok egy gyors kávé és már neki is veselkedek a napi teendőknek. A munkaidő szerencsére gyorsan eltelt, semmi extra, egyedüli üdítő kivétel, hogy a főnök aznapi reggelije, nem éppen sikerült a legjobban, ugyanis 15 percenként  a mellékhelyiség felé vette az irányt.

Na mindegy, ez van. :)

A meló után, sietek haza, közben izgatottan hívom a srácokat, akkor hétkor találkozunk a megbeszélt helyen. A hangjukból kiindulva, nem csak én vártam már az estét.

Hazaérve, bekaptam pár falatot, majd gyors fürdés és indulás, egyedül csak az bántott, hogy nem volt otthon a párom, így még elköszönni sem tudtam.

Mire odaértem, a többiek már ott voltak és nagyban folyt az eszmecsere, csak a szokásos… csajok, munka, mi legyen a hétvégén, stb.. Nehogy lemaradjak valamiről, gyorsan kikértem a sörömet és csatlakoztam. Ment az idő, jókat nevettünk, átbeszéltük az élet nagy dolgait és készültünk az estére, kíváncsian vártuk, hogy mi vár ránk, még senkinek nem volt ilyen élményben része.  Majd nyolc előtt néhány perccel felálltunk, fizettünk és belevágtunk a kalandba…

Még jó, hogy csak néhány percre volt a törzshelyünktől, így csak át kellett sétálni.

"mögöttünk ajtó csapódás és mint a filmekbe, a zár kattanása."

Odaértünk, csengettünk, vártunk…

Jött is egy úriember, kedves, jó pofa srác, még viccelődött is, hogy biztos, hogy ide akartunk jönni, jól meggondoltuk e.
Az ajtón belépve, félhomályos pincelejárat fogad, tekergő csigalépcsővel. Leérve, újabb bejárat, majd megérkeztünk.  Minket követve, ajtót kulcsra zárva, megérkezik a srác, akit csak hívjunk játékmesternek. Lepakolunk, meghallgatjuk a fontos instrukciókat, majd aláírjuk a felelősség nyilatkozatott. Na ekkor fordult meg a fejünkben, hogy tényleg jó helyre jöttünk e.

Az eligazításnak vége, most már nincs vissza út, hát vágjunk bele. A játékmestert követve, kezébe elemlámpával, hosszú, sötét folyosón haladunk, ahol csak egyetlen vörös lámpa izzik. A folyosón haladva fura láncokkal, rácsokkal teli szobákba pillantunk be, mintha egy börtönben vagy inkább kínzókamrában lennénk. Nézelődni nincs idő, követni kell a vezetőnket, aki csak pár lépéssel, de előttünk halad, majd megáll és így szól, fáradjatok be, innen indul a „játék”.

Beérve, mögöttünk ajtó csapódás és mint a filmekbe, a zár kattanása. Ekkor tudatosult bennünk, BEZÁRTAK.

(Mellékelek néhány képet, de előre bocsi a minőségért, telefonnal készültek.)

Körbe nézünk, kamerák, fura tárgyak mindenfelé... kérdem én, hogy fogunk mi innen kijutni? Néhány másodperc mire feleszmélünk, majd egy sistergő videó indul a falon lévő monitoron. Ijesztő maszkos figura jelenik meg, aki, mintha már ismert volna, várt minket. Megfagyva hallgatjuk üzenetét, amiből kiderül, csak egyetlen kiút van és arra is nem több,  mint 60 perc.

A videónak vége, csend, majd halk, de idegőrlő zene indul a háttérben.

A játék elkezdődött, óra indul…

Tétovázni nincs idő, ki kell jutnunk, az óra ketyeg, már csak ötvenkilenc percünk van. Hát neki is álunk, átvizsgáljuk a szobát, felforgatjuk a bútorokat, keressük a bezárt ajtó kulcsát, de az sehol, csak néhány rejtvény a falon. Időközben tudatosul bennünk, hogy ez nem lehet ilyen egyszerű, a rejtvényeket megoldva tudunk csak kijutni. Ekkor két csapatra oszlunk és külön-külön próbáljuk megoldani a fejtörőket. Furábbnál furább feladatok jönnek, van köztük ügyességi, logikai, de ami a legjobban tetszett az a láthatatlan kód megtalálása.

Szépen haladunk, a feladatok fogynak, de az idő is, már csak 48 percünk van. Ekkor kijutunk az első helyiségből, majd megkönnyebbülve mondjuk, ….csak ennyi volt az egész? Hát nem, rájövünk, hogy még közel sincs vége, számtalan helyiség és bezárt ajtó választ el a szabadulástól.

Haladunk tovább, majd egy trükkös mágneses feladatot megoldva, bejutunk egy tűzpiros fényű, fura betűkkel és véres kézlenyomatokkal teli szobába, ahol csak egy tükör és egy felakasztott vizes kanna himbálódzik… vajon mi történhetett itt, kérdem én.

A kezdeti sokk után gyorsan neki is állunk. Néhány percet elidőzünk, gondolkozunk, mire rájövünk a megoldásra, de sikerült, ezen a szobán is túljutunk. Nyitjuk a lakatott, majd az ajtót és látjuk, újabb helyiség következik. Kezdünk pánikba esni. ..
Hogy fogunk mi innen kiszabadulni??!!

A háttérben futó, idegőrlő zene egyre csak fokozza az izgalmat, már kevesebb, mint 30 percünk van. Ahogy körbenézek, látom, ez egy összetettebb, több szobás helyiség, az egyik újságokkal van kitapétázva, a másikban hatalmas ládát látok, edzett vasráccsal elválasztva tőlünk.

Mondom a srácoknak, hát kezdjünk is bele. Vizsgáljuk a könyveket, bútorokat, tárgyakat, van itt minden, mintha egy elhagyatott lakásban lennénk. Közel 10 perc is eltelik mire rájövünk az első rejtvényre, majd jön a következő, jók vagyunk… Ám ekkor, fura gép  morajlás veszi el a figyelmünket, nézzük honnan jön, de hiába, hatalmas füst árasztja el a szobát. Alig látunk, kapkodjuk a levegőt, de nem adjuk fel, most már innen kijutunk.

A füst után feleszmélve az újságos szobát is sikeresen teljesítjük, majd nyitunk egy ládát és újabb kulcsot találunk, már csak egy helyiség van hátra, megkönnyebbülünk, nincs veszve minden, már látjuk a fényt az alagút végén.
Ekkor, egy eltorzított fura hang szólal. 10 percünk van…

Gyorsan nyitjuk az utolsó rácsos ajtót, bemegyünk, ahol egy hatalmas kirakós kocka fogad… Atyaúristen – mondom - mindig is szerettem kirakózni, de azért ez egy kicsit sok!

Forgatjuk a darabokat, próbálgatjuk, kipróbálunk mindent, de az Istennek sem akar összeállni, közel négy perc megy el a semmivel, majd kapunk egy kis segítséget. Igen, megvan, rájöttünk, gyorsan ki is rakjuk, majd számokat látunk az oldalain, de nem akármilyen számokat, a kijutást jelentő utolsó kódot.

Örömünkben felüvöltünk, majd sietünk is a kóddal lezárt páncélszekrény felé, ami a végső kijárat kulcsát birtokolja. Eközben újabb füst, de kit sem érdekel, a szabadulás mámorító érzése mindent felülmúl.

Beléptünk az utolsó percbe… villognak a lámpák, üvölt a sziréna, ömlik a füst… egy kicsit bénázunk még az utolsó kóddal, de sikerült, kinyílt a széf, MEG VAN A KULCS. Az idegtől remegő kezemből, ki is ejtem, majd felveszem, nyitom az utolsó lakatot és… IGEN- IGEN, SIKERÜLT!!! :))))

Üvöltünk, ordítunk, mindent kiengedünk. :)

VÉGRE-VÉGRE, kint vagyunk, szabadok vagyunk!!!!

"Ilyen mámorító érzéssel már nagyon régen találkoztam"

Ez egyszerűen semmihez nem hasonlítható… :)))) Mintha valóban az életünk múlott volna rajta, nagyon durva… sok mindre számítottam, de ilyenre soha.

A játékot irányító srác is gratulál, majd közli, hogy csak 12 másodpercünk maradt. :)) De, ami ennél is jobb, hogy csak a csapatok 60%-a teljesíti sikeresen ezt a pályát, és mi benne vagyunk!

Kicsit lecsillapodunk, még egy utolsó pillantás a pályára, majd kifelé vesszük az irányt. Azt mondanom sem kell, hogy a játékunk elején befelé menet a folyosón látott rácsos, láncos szobák újabb látványa már cseppet sem rázott meg, sőt, inkább felvillanyozott.
Az előtérbe kiérve rendezzük a dolgokat, öltözünk, közben jókat nevetünk, mindenki mondja a magáét, majd irány a kijárat, fel a lépcsőn, a játékmesterünk még egyszer gratulál, majd búcsú. - Hamarosan találkozunk! – Így köszön a csapatunk mindegyik tagja.

Kiérve hatalmas fellélegzés, még mindenkinek volt egy kis ideje, így irány vissza a törzshelyünkre. Átsétálás, sörök kikérése, majd élménybeszámoló. Mindenkiből ömlött a mondanivaló, percről-percre, lépésről-lépésre felidéztük a játékot, végig mentünk minden feladaton, és azon törtük a fejünket, hogy lehettünk volna gyorsabbak.

Végül  arra jutottunk, hogy nem is volt „annyira” nehéz (utólag persze könnyű mondani),  de akkor, ott, abban a helyzetben és idegi állapotban, az ember teljesen másképp gondolkozik és látja a dolgokat, mint a megszokott kis életében. Bátran állíthatom, hogy ez az az élmény, amivel eddig még nem találkoztam, ez az, ami függővé tesz.

Lényeg a lényeg, eszméletlen egy játék volt, még aznap este lefoglaltuk a következő pályára az időpontot. :)

Köszönjük!

Hát ilyen élmény volt az ElmeHáza Zárka pályája. :)

Húú, el ne felejtsem!
Hogy hazaérve miért hitte a párom, hogy véres a ruhám?
A srácok kitaláltok, hogy elég a sörből, váltsunk inkább borra. Nem kellett volna…
Annyira belelendültünk, hogy az egyik a felsőmön landolt. :) A ruha még hagyján is, de amit otthon kaptam, na meg a másnap.

Köszi ElmeHáza! :)

Ja, és még jó, hogy nem a mozit választottuk.

UI.: Még most is azon a rohadt kockán agyalok, hogy nem tudtunk rájönni.

Ha még nem győztünk meg eléggé, akkor nyugodtan olvasd el az alábbi, Zárka pályán játszó csapatok véleményét, vagy kattints a fenti menüben a „Vélemények” menüpontra vagy ide, ahol több száz Zárka pályás véleményt olvashatsz.

Magyar Gergő 5 társával játszott a Zárka pályán
Igazán eredeti ötlet és kivitelezés. Szuper élmény kicsiknek és nagyoknak. Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Kónya András 5 társával játszott a Zárka pályán
Zseniális! :) Tényleg nagyon jó élmény! Ez volt a harmadik játékunk, már korábban 2 pályán már játszottunk, de ez is nagyon szuper volt! Igyekszünk végigjátszani az összeset! ;)
Takács Ádám 4 társával játszott a Zárka pályán
4. alkalommal voltunk az elme hazában, már alig van pálya amit meg nem próbáltunk ki. Nekem a zárka jelenti jelenleg a legjobb pályát. Nagyon jól éreztük magunkat, fantasztikus élményekkel lettünk gazdagabbak. Köszönjük, Elme Háza!
Zárka
Miskolc legelső szabadulós pályája. Ha még nem voltatok nálunk, vagy ilyen jellegű játékban, akkor ezt a pályát ajánljuk elsőnek! Kössétek fel a gatyát, innen csak a legjobbak képesek kijutni.
Kábultan tértek magatokhoz egy többhelyiséges, földalatti pincerendszer leghátsó, félhomályos szobájában. Körbenéztek... sehol egy ablak, csak egy ajtó, egy monitor, néhány kacat és egy haloványan pislákoló fali lámpa. Az ajtóhoz siettek, próbáljátok kinyitni, de az zárva, majd tudatosul bennetek... NINCS KIÚT, vagy mégis...?
Nehézségi szint
2-6 játékos részére